Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban
Hova lettek gyermekkorunk régi, kopogós-didergős,de szépségesen fehér telei? Sokan kérdezik ezt a már több évtizede felnőtt generációk tagjai közül, sóhajtozva, a múltat néha meg is szépítő nosztalgiával. Nos, ha egy adott évben a tél késlekedik, még nem biztos, hogy el is marad,
a Kárpát-medence időjárása a hidegebb hónapok tekintetében is a kiszámíthatatlanság felé mozdult el.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Elméleti Fizikai Kutatócsoportja, valamint az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának munkatársai – még a tél kezdete előtt – nemzetközi viszonylatban is új szimulációs módszerekkel vizsgálták a klímaváltozás hatását a sarki légköri folyamatokra. Az eredményük szerint a szokatlanul enyhe és csendes téli időszakokat hirtelen egyre durvább és egyre délebbre hatoló hidegbetörések válthatják fel. Ráadásul Európában az eddiginél kiszámíthatatlanabbá válik az időjárás. Így abból, hogy januárig szinte semmit nem láttunk itthon a régi értelemben vett a télből, nem következik, hogy a következő hetekben nem lesz részünk bőségesen a téli időjárás hagyományos – és nem feltétlenül csak kellemes, szép – kísérőjelenségeiben.
Az utóbbi évek az északi mérsékelt égövben egyre változékonyabb teleket hoztak. Nemritkán kivételesen nagy hóviharok söpörnek végig az amerikai vagy az eurázsiai kontinensen, máskor pedig egészen enyhe időjárási viszonyokat tapasztalnak távoli északi vidékeken is. E szélsőségek magyarázata a sarkvidékek meteorológiájában rejlik. Az északi pólus térsége felett a magaslégkörben, egy hatalmas örvényben állandó forgásban van a levegő. Ezt a több ezer kilométer átmérőjű forgó légtömeget hívják poláris örvénynek; erősségét az Egyenlítő és a sarok közötti hőmérséklet-különbség határozza meg, nyáron gyengébb, télen pedig erősebb.
A poláris örvény határánál – az északi hideg és száraz, valamint a déli meleg és nedves légtömegek találkozásánál –,
7-12 kilométer magasságban (vagyis a nagyobb repülőgépek repülési sávjában) egy erős légáramlat halad körbe-körbe
az északi félteke kontinensei és óceánjai felett: a futóáramlás. Ha a poláris örvény erős, a futóáramlás is az, nyomvonala pedig északabbra húzódik, és nem engedi kitörni az Északi-sark körzetéből a hideg légtömegeket. Ha a poláris örvény gyenge, a futóáramlás is gyengül, szakaszonként délebbre húzódik, és gyakran nem tudja útját állni egy-egy leszakadó hideg légtömegnek. Ha az Északi-sark körüli légnyomás alacsonyabb az átlagnál, a poláris örvény erősödik, és kevesebb téli hidegbetörésre számíthatunk. Ha viszont az átlagnál magasabb a légnyomás a pólus körül, akkor a hideg sarki levegő betörhet délebbi területekre, és erős hóviharokat okozhat.